Thury, a mi Dobó Istvánunk

Talaját vesztett, gyökereit kereső világban élünk. Olyan társadalomban, amely minden nap szilaj bajvívásra hívja ki a saját múltját, hogy aztán legyőzve magányosan sírjon az elpusztított fájó hiánya miatt. Bekötött szemmel botorkálunk a saját történelmünkben és már nemcsak ősöket, hanem hősöket is keresünk. Igaziakat, nem képregényből kirángatottakat. Olyan héroszok után áhítozunk, akik újra felébresztik bennünk a büszkeség, a bátorság, a nemzeti összetartozás nemes és mámorító érzését. Olyan kivételes embereket, akik szóval vagy karddal tettek tanúbizonyságot arról, hogy egy Dávidként harcoló kis nemzet is legyőzheti a szélviharként támadó birodalmak Góliátját.

Nekünk, várpalotaiaknak ilyen ember a Dunántúl Oroszlánja, a törökverő várkapitány, a rettegett bajvívó, Thury György. Éppen itt az ideje, hogy végre megácsoljuk a trónját a magyar hősök panteonjában. Ez a mi feladatunk, más nem fogja elvégezni. Várpalotának nem lesz Gárdonyi Gézája, aki regényével a nemzeti nagyságok sorába emelte az egri Dobó Istvánt. Pedig Thury György is megtette, amit megkövetelt a haza, és ami lehetetlennek tűnt: 500 vitézével Arszlán budai pasa 7000 katonája ellen is képes volt megvédeni a várat.

Dicső tetteit felidézve, egy önmagára büszke, fejlődő város összetartó közösségének ünnepeként rendezzünk meg a Thury-emlékévet, tanúbizonyságaként annak, hogy kései utódokként is méltó örökösei vagyunk a Dunántúl Oroszlánjának.

Talabér Márta
Talabér Márta
Várpalota polgármestere